Természetesen legendás személyiség. Ékszereiről, tehetségéről, bátorságáról vált híressé és saját útját járta, nem figyelt a divatirányzatokra. Ő teremtett. Munkái, amelyekbe belehelyezte lelkét, érzéseit, arányérzékét és ízlését, mindig gazdára találtak. Nem is emlékszünk rá, hogy nézett ki.
Suzanne Vuillerme, aki Suzanne Belperron néven lesz híres az egész világon, 1900-ban született Franciaországban, Jules Vuillerme kereskedő családjában. Saint-Claude francia kisváros volt a svájci határ közelében, amely a sors akaratából a 20. század elejére a gyémántvágás európai fővárosává vált. Nem véletlen, hogy a Belperron ékszereket hihetetlenül gyönyörű szabások és kőfaragások fogják megkülönböztetni.
A lány egészen kicsi korától kezdve gyönyörűen rajzolt, teljes mértékben ennek a foglalkozásnak szentelte magát. Könnyen átvitt papírra mindent, ami a természetben elbűvölte. Ezek virágok, növényágak, bogyók, rovarok voltak. A szülők, akik megfigyelték ezt a szépség iránti vágyat, nem avatkoztak be törekvéseibe, és művészetet küldtek a Besançon-i Képzőművészeti Iskolába.
Jeanne Poiret Boivinnek tetszeni fognak egy nagyon elszánt fiatal művész és ékszerész munkái. Ezután férje - Rene Boivin - ékszercégét vezette. Boivin nagyon népszerű volt az innovatív, nagyon merész ékszerkísérletei miatt. Itt teljes cselekvési szabadságot kapott.
Abban az időben az art deco stílus foglalta el az ékszerművészet fő irányát. Suzanne, aki az ékszer formájával játszik, kikezdte ennek a stílusnak a merev geometriáját. Ékszereiben természetes formák, fürtök, kagylók, spirálok jelennek meg. A drágakövek és féldrágakövek kombinációját a divat csúcsára emelte. Elsősorban magának a kőnek a szépségét értékelte, nem pedig az árát. Nagyon szerette a hegyikristályt és a füstkvarcot.
A Suzanne által készített ékszerek nagyon népszerűek voltak, de senki sem tudta, ki készítette. Nagyon keményen dolgozott. A Boivinnál való munkavégzés feltétele az ékszerek elszemélytelenítése volt. Nem viselték a szerző jelét. Így Belperron nagyon sokáig az árnyékban maradt. Ez így ment 13 évig.
Suzanne elhagyta kedvenc munkahelyét, hogy ingyenes utazásra induljon a világhírnév felé. Bernard Hertz-et régóta ismerte, mivel Boivin egyik legjobb drágakő vásárlója volt. Felajánlotta neki… hírnevet. Továbbra is saját neve alatt készítette finom ékszereit, Bernard pedig továbbra is ellátta őt drága- és féldrágakövekkel, és segített eladni remekműveit.
A neve Franciaországon kívül kezdett hangzani. Ékszereit nagyon kedvelte Diana Vreeland, aki a Harper's Bazaar és a Vogue szerkesztője volt. Ezért ékszerei többször is megjelentek a magazinok oldalain.
Aztán ott volt a háború. Bernard Hertz annak ellenére, hogy Suzanne megpróbálta megmenteni, egy auschwitzi koncentrációs táborban halt meg, de sikerült átruháznia vállalkozását és bejegyeztetni a Belperron védjegyét. A tragikus események után Suzanne folytatta munkáját Bernard csodával határos módon életben maradt fia, Jean segítségével. Még harminc évig fognak együtt dolgozni...
Érdekes, hogy Suzanne egy egész akciót tudott megszervezni abból, hogy ékszereket rendelt az ügyfelektől. Megértette, hogy a látogatása és az ékszerek vásárlása nem mindennapi esemény egy ügyfél életében. Tudta, hogyan csináljon ebből ünnepet. Legalább egy órát töltött azzal, hogy kitalálja, vajon ez vagy az az ékszer megfelel-e ügyfelének. Olyan volt, mintha haute couture-t próbálnánk. Elmondta, hogy egyetlen önmagát tisztelő ember sem vásárol még olcsó ruhát is felpróbálás nélkül – miért ne kezelné ugyanolyan gondossággal az ékszerek beszerzését, amelyek hosszú évtizedekig végigkísérik az ügyfél életét, majd továbbadják örököseinek. Ilyen volt Suzanne Belperron...
Fáradhatatlanul dolgozott egészen öreg koráig. Új ékszerkollekcióval készült, amelyet már nem volt hivatott bemutatni. 83 évesen halt meg, miután megcsúszott a fürdőszobában.
Nagyon büszke volt alkotásaira, mert mindig csak egy példányban léteztek. Ezért ma nem csak ékszerekkel foglalkoztunk. Megcsodáltuk az igazi műalkotásokat. Suzanne Belperron igazi legendává vált, az ékszerművészet irányadójává. Nemcsak nagy szorgalommal, de ajándékkal is rendelkezett, melynek köszönhetően munkája máig megdermed az örömtől.
